Madách

Őszi inverzió, kettő menekülő. Madách és én.
Én és Madách Imre., a dél meleg szellője, őszi ködök szelleme.
Drámakedvelők szerelme, írók ördöge, hosszú bajsza a pecsétjén.
Köhögő semmi idézi az íróasztalán szétszórt papírokat, én nem vagyok ellene.



Mintha most is itt ülnél, s csak nekem olvasnál, e sötét csendje nagy,
Alsósztregova ma már nem emleget, turistákkal, szlovákokkal tele,
kevesen tudnak rólad ott, nem sajátítanak el, mert magyar vagy.
Vagy vagy voltál Madách Imre, magyar író, elvált szerető, a tragédia embere.


Hideg kamillaborogatást minden nyári napra, szilvapálinkát a gyomorbajokra,
mindez a modern időkben is hasznavehető,..én láttam a palotád helyét.
Dolgozószobád falait felhők borítják, ez a határtalanságot ábrázolja,
de minden rendben van, e táj hordozza a nagy magyar író nevét.


                                                                         jaKovács Róbert

... egy pénteki délután Alsósztregován.