nedeľa 3. marca 2019

Micsoda szerelem


Napsugár lopakodik a fák lombjai között,
tapogatja a megfagyott ágakat,
sártengerbe süllyedt kőrengeteg zörgött,
míg megmutatkoztak a zárt falak.

Két angyal őrzi, széparcú, hófehér,
rájuk a régmúlt pecsétet nyomott,
kupolája méltósággal nyúlik az ég felé,
bő évszázad alatt alig kopott.

Súlyos ajtaja ahogy komótosan nyílik,
titkokat sejtet a nagyvilági márvány,
helyenként arany villan, pompával bír itt
mind-mind, mit kínál a látvány.

Micsoda szerelem, mely egy férfit arra bír,
hogy szerelmét az életen túl is
kényezteti s kéri, hogy épüljön fehér sír,
így emléke megmarad eztán is.

Pihenni tért kedvese mellé, mint hajdanán,
s láthatja őket együtt bárki,
ki hinni tudja: a szerelem úgymondván
örök, s időkapukat tár ki.

Barta Ágnes / BaGucci /



piatok 28. decembra 2018

Elszámolás



Verset írtam év elején,
legyen ez így most év végén.
Nehogy engem furdaljon
lelkem mélye túl nagyon.

Sok  lapot biz megtöltene
egész évnek története,
legyen ez bár közelmúlt
vagy akár más divatmúlt.

Álomból vált valóság,
visszatért az ifjúság,
Rövid látszat tovaszállt,
emléktárba sorba állt.

Sok-sok élmény követte,
versenyt vele felvette,
másként volt szép mindannyi,
ekként tudnám mondani.

Egyre több a létnek súlya,
feladatnak hosszabb sora,
nincs vége, csak folytatás,
érzem, jön a megrogyás.

Fásulttá tesz ezen téboly,
gyorsan pörög, lefelé tol.
Új év hozzon higgadtságot,
újult erőt, vidámságot!


               Barta Ágnes / BaGucci /



nedeľa 28. januára 2018

Körhinta



Csak eljön napjaink reggele s estje,
mert forog a Föld, ez a dolgok rendje.
Rohanó ember, ki munkába menne,
kérdi önmagát:„Van még élet benne?”


Kel, sürög, fekszik, de nem alszik,
maga sem tudja tán, kire is haragszik.
Keresi, kutatja, ki felel mindezért,
hogy szédül és lassan elveszti eszét.

Minden rendben, csak az évek szállnak,
más lett a súlya mindegyik mának.
Valaha nevetett, ha körhintára felült,
most meg akkor, ha felkelni sikerült.

Ha gyorsan lép kettőt, inog a világ,
kapjon el valaki, támaszért kiált.
Lassuljon az iram, lépésre lépés jár,
kedvenc helye eztán a meleg tollas bál.   


                                              Barta Ágnes / BaGucci / 




nedeľa 17. decembra 2017

HELLOWEEN - PUMPKINS UNITED World Tour - 26.11.2017 Bratislava with my c...





Elnézést, hogy nem vers, amit közlök, de a zene is a művészet része :-) Ezen az eufórikus koncerten pedig volt szerencsém személyesen részt venni.

streda 15. novembra 2017

Mese dióhéjban



Dió, mogyoró, mire jó?
Edzett csontra az való.
Megmondta már nagyanyó,
S azt fütyüli a rigó.

Megijedt kis kukac Tóni,
s dióhéjnak társlakói,
a nagy zajra szétfutottak,
konyhasarkot választottak.


Nyugalmukat gazdasszonyka               
fejtetőre állította.
Közeleg a tél dereka,
Meleg szoba azt suttogja.

Ki a zsákból, be sütőbe,
forró legyen jó előre.
Hadd süljön a bejgli kérge
szent karácsony ünnepére.                         

                                              Barta Ágnes / BaGucci /

štvrtok 15. júna 2017

Ígéret



Megváltozott sokminden , de mi nem?
Az élet körülöttünk már csak ilyen.
Lépések fáradnak, tempójuk lassul,
Ne siess ember, szíved is elhalkul.

Forrt véred a minap, de hol van már?
Megnyugszik lelked is lassacskán.
Ez így van jól, hidd el, ha mondom,
ne legyen ennél súlyosabb gondom.

A Nap ugyanúgy szórja ránk aranyát,
fénycsóvát vet körénk s veszi kalapját.
Váltják egymást nagy Hold fivérével,
hogy együtt lássanak órák elteltével.

Kedves melódiák közepette ránk néznek,
széles mosolyt arcukon nem lepleznek.
Az ígért örök tart, csengettyű a helyén.
Nyugalom honol, meddig a szem elér.



                                              Barta Ágnes /BaGucci /

pondelok 12. júna 2017

Kóbor rímek




Riadtan pislogva ülök az ágyon,
rémálom ébresztett, zokszó van számon.
Zsibbadó izmaim ernyedten zsibognak,
kezdete vagy vége ez az álomnak?


Csukott szemfedél messzire elkísért,
túl az Óperencián hajókon evickélt.
A pergő filmkockák otthonában
lopták el álmom a dicsőség zajában.


Számból lopott szavak futottak tova,
engedélyt nem kért tőlem senki soha.
Kék fénnyel villogó autóval kergettem,
valaki utolérte, összegyűjtötte helyettem.


Szavaim sírva sóhajtanak, hívnak tettre,
felróják, miért is bíztam őket a hitre.
Ropogós lapoknak lakói nem lettek,
köddé vált rímeim szájról-szájra estek.