Adásvétel

Történjen bármi is, zúgjon vihar,
égessen nap vagy sértsen a zaj,
óvó gondoskodás, féltő szemek
gyógyítnak sebeket, lehelnek heget.



Áldott ez állapot, mely adatott,
hogy itt marad és nem veszi a kalapot,
kisér utamon, átsegít gátakon,
ha felhők gyűlnek itt-ott, de vállalom.


S ha kapom az áldást, adom is, nem vitás,
tettrekész strázsálok, ha érkezik hívás,
és örömünneppé válik azon nap,
mikor terhét vehetem szeretett barátimnak.


Melengető bizsergés járja át testem-lelkem,
hogy segítő kezet nyújthattam, hasznossá lettem,
mert ha öröm csillan riadt szempárban,
jókor vagyok jó helyen,már megérte és nem éltem hiába.