Mondják, az idő segít,
igenám, de hol érhető el?
Kergetjük folyton-folyvást,
s mire elérnénk, búcsúcsókot lehel.
Olykor úgy tűnik, rajta kívül
vannak, kik meghallgatnak,
de hirtelen szót belénk folytják
s a hallgatók monológot darálnak.
Megtorpanunk.Nincs senki,
aki megnyílna felénk, érzékelne?
Önző mondatok zúdulnak felénk,
bólintás, helybenhagyás megfelelne.
Duzzad a fej, telik a gyomor,
fekélyes gócok tömik meg belsőnk,
badar szavak, megértő mosolyok,...
telik a katlan, emelkedik a fedőnk.És már csak idő kérdése,
mikor szabadul a fáradtgőz,
s mint vonaton meghúzott vészfék,
fülsértő hangon megálljt parancsol, letetőz.
Áldásként hat a csendes érintés,
balzsam gyanánt keneget.
Itt kapjuk el az idő sarkát
s tovább egyengetni utainkat így lehet.
Figyelj! nemtudom hogyan van ez, de kiváló követi a kiváló verseket,. és ez sem kivétel. :)) köszi:)
OdpovedaťOdstrániťFigyelj...képzeld el.....:))nem tudom, hogy van ez, de örülök,hogy van és még jobban, ha tetszik :)köszike :))
OdpovedaťOdstrániť