nedeľa 5. mája 2013
Égközelben
Ég alatt, föld felett ,
nekilódulva a magaslatnak,
száraz avar lépten-nyomon,
rőt vad szökken a láthatáron.
Színekben gazdag, mi körülvesz,
örökzöld illata terjeng széjjel,
kakukk monoton nótája csalogat,
ha szólok hozzá, konokul elhallgat.
Lábaim előtt sík s dombor elegye,
távolban, messze burkolt körvonalak,
szikrázó fényben úszik minden,
mily piciny, apró a világ innen.
Meredek bérc peremén lábaim megvetem,
s a látvány skarlát betűként vésődik,
odalent kószáló jószág béget,
homlokomon a nap tüze izzik, éget.
Nemrég komor homály bújtatta,
most kitárulkozott teljében,
magamba szippantom illatát, kellemét,
bezárom lelkembe,- jövök én erre még.
BaGucci / Barta Ágnes /
Prihlásiť na odber:
Zverejniť komentáre (Atom)
na tessék parancsolni:) :legszebb természetdús vers, sziklakerulő út,időben való létezés, érzékelve a környéket, kilátást, a álatvilágot:))
OdpovedaťOdstrániť:)) nagyon szép alkotás:) köszi:)
nem lehet nem érzékelni, ha az ember fia ilyen szép égközeli helyeken jár :)))
OdpovedaťOdstrániťörülök az értékelésnek :) köszi :)