nedeľa 5. mája 2013

Égközelben



Ég alatt, föld felett ,
nekilódulva a magaslatnak,
száraz avar lépten-nyomon,
rőt vad szökken a láthatáron.


Színekben gazdag, mi körülvesz,
örökzöld illata terjeng széjjel,
kakukk monoton nótája csalogat,
ha szólok hozzá, konokul elhallgat.


Lábaim előtt sík s dombor elegye,
távolban, messze burkolt körvonalak,
szikrázó fényben úszik minden,
mily piciny, apró a világ innen.



Meredek bérc peremén lábaim megvetem,
s a látvány skarlát betűként vésődik,
odalent kószáló jószág béget,
homlokomon a nap tüze izzik, éget.


Nemrég komor homály bújtatta,
most kitárulkozott teljében,
magamba szippantom illatát, kellemét,
bezárom lelkembe,- jövök én erre még.

                       BaGucci / Barta Ágnes /

2 komentáre:

  1. na tessék parancsolni:) :legszebb természetdús vers, sziklakerulő út,időben való létezés, érzékelve a környéket, kilátást, a álatvilágot:))

    :)) nagyon szép alkotás:) köszi:)

    OdpovedaťOdstrániť
  2. nem lehet nem érzékelni, ha az ember fia ilyen szép égközeli helyeken jár :)))

    örülök az értékelésnek :) köszi :)

    OdpovedaťOdstrániť