štvrtok 16. mája 2013

Én őrzöm



Kinyújtva fáradt végtagjaim jóleső csendben
fejemet lehajtva szoros ölelésben,
csak egy hang, mit észlelek e percben,
ahogy szíve dobbanása lüktet ereiben.


Csodálattal figyelem arcvonásait,
amint álmok közepette váltja mozdulatait.
Álmodj, édes, őrződ a helyén van,
ha rémkép sújt, szoríts meg bátran!


Nem bánthat senki, míg fogom a kezed,
elűzök tőled mindent, mi árthat neked.
Mint a fehér holló, mely ritka és páratlan,
berepült hozzám, itt van a házamban.


Rabbá őt nem teszem, hadd szálljon útján,
de míg itt van, ne legyen semminek híján.
Ha ereje kellő, repüljön tova,
de érezze, hogy van megtérnie hova.


Tudom, hogy várja hetedhét határ,
s azon túl elragadhatja az ár,
ám bízom erejében, mellyel felvérteztem,
s ha visszaszáll, az ablakba tiszta vizet tettem.

                                                BaGucci / Barta Ágnes /




2 komentáre:

  1. egy érzékeny, érzésel tele csodaszép versike. nagyon szép, köszi:)

    OdpovedaťOdstrániť
  2. hát eléggé kézzelfogható a téma, mint ez a fehér holló :)))én is köszi :)

    OdpovedaťOdstrániť