Gyöngyszem

Csak pár perc, hogy érzékeim újra éljenek,
hogy az álmos bágyadtság elhagyja testemet,
hogy a gépiesen együgyű reggel továbbáll,
s nem tesz a közöny martalékává.


Csak egy pillantás, egy érintés,
egy feldobott s elkapott szó, egy nevetés,
ennyi az, mi kell és semmi más,
hogy csodás napra nyíljon látomás.


Rózsaszínű szemüveg felkerül, lábra kap,
zúdulhat özönvíz, megtart e pillanat,
végigkisér, támaszt, mint növényt a karó,
majd sodor magával, mint egy mentőhajó.


Képzeletem szüli bármikor, bárhol
e gigantikus erőt adó mozzanatot,
s hogy van ilyen, meglepő, nem tudtam,
vigyázom, megőrzöm, szelencébe zártam.


                                        BaGucci / Barta Ágnes /