Egy hosszú hét, vagyis kilenc napos káosz a vezető halála után,
vesszőtörés, kitört tükörkatonák, katonákra hasonlítanak tán.
Betonba vésett reménykedők neve, melyek e hét alatt vesztek,
egy dombra víve a többi hőssel célt érhettek, de nem értek, mert nem éltek.
Mennyi képzelt szerencsés, boldog, könnyes fogadtatás, mennyi gyermek kaszálná a búzatáblát.
Mennyi ima s hálaadás lenne, ha kilenc nap alatt már béke teremtődne.
Egy elhitt mámor halála után van, a táborok gyermekeire akkor is puska várt.
Minek ? Hisz a kígyó mérgébe veszett,de ennyi napba került, míg feladta a sok eszeveszett.
Nyár lágyította a fagyos sebeket, veszteség számolása követte az élő, könyörgő népet.
Minek, minek húzták hosszabbra, kire hallgatva, ki cipeli e kilenc nap parancsmentes holtjait...?
Kész! Ennyi!!!... gyülekeztek s vártak a reménykedő édesanyák.Kitört könnyektől örökre vizesek lettek a párnák.
E nyílt sebek hősei, bűneik ellenére sorakoznak e kilenc naposak, s ezek lettek a menyország szépei.
Kovács Róbert verse
/ a versnek a II. világháború hivatalos befejezése adta a témáját /
Zseniális alkotás, elgondolkodtató és egyben hátborzongató ... szinte megelevenedik a kép a vers olvastán :)
OdpovedaťOdstrániťnagyon köszönöm az átfogó megemlékezést :)
én köszönöm a elismerő szavakat, és köszönöm a prezentálás lehetőségét, a olvasóknak kellemes,békés megemlékezést a tábortuzek mellet,mert a mai fiatalok nemtudják minek,minek, minek a emlékére fénylenek a tábortuzek,.egy imádsággal kellene kezdeni minden emléktuz gyújtását,. hisz emberek vagyunk, és emberek voltak a háborus hősök is,.
OdpovedaťOdstrániťés visszatérve, nagyon szépen köszönöm Barta Ágnesnak a nagyrabecsult komentárokat:)))