pondelok 17. júna 2013
Lyukas fazék
Krumplit soha nem hámoztál, csak tömtek vele, szeretted megtörve,
Mick gitárjátékára soha nem figyeltél fel, ellepett inkább a könyvek börtöne.
Százhatvanhárom centire etettek, a lelked akkor is elfér a negyed nyelvedre,
mosolyt vásárolod, mint a rothadt körtét, élő-szemes kukacokkal tele.
A hatalommal élni kell, éltet a hatalom hűvösbe betört napsugara,
de a zene nem neked szól, a fényes rock/n/roll szívtelen, puha.
Kabátod egy szögön lóg, mégis két oldalra forgatod, koptatod, ez csak ruha,
a lelked negyed nyelves, köpésre vár és kivár, ezt ne feledd soha!
Mick Taylor régen divatjamúlt, de zenéje él, máig itt van és itt lesz.
De utánad?? Kezdjél krumplit hámozni és gondolkodjál, hogy mi lesz.
Ereidben a vért víz táplálja, vezeti útjára szívedig, víz, mely természeti kincs,
egy kincs, ez keresi szíved kolosszeumi színpadát, de nem talál, mert nincs.
Kovács Róbert verse
Prihlásiť na odber:
Zverejniť komentáre (Atom)
nohát, ezt a művet se hagyhatom szó nélkül, ezek a hosszú sorok ámulatba ejtenek.
OdpovedaťOdstrániťa kedvenc sorom, hogy : ...ellepett inkább a könyvek börtöne...
gratulálok Kovács Róbertnek :)
nagyon szépen köszönöm, remélem a nagy olvasó tábornak is tetszik:)
OdpovedaťOdstrániť