Örök nyár

Felhők kúsznak a nyári égen,
tompítják fényét a szikrázó napnak,
hiánya kéne, hogy nyomasszon , de nem...
szívemben sugarai már megragadtak.


E nyár  legbelül tán örök, kiolthatatlan,
perzselő tüze melegít fagyponton is,
jóllehet reszketek, mint a galagonya magában,
ám eme remegés mögött maga a gyönyör lakozik.


Hatalma felülkerekedik bármely csapáson,
kicsiből naggyá tesz, trónusra ültet,
fentről letekintve a porszemeket nem látom,
jogaromon át forrón, trópusi erővel lüktet.


Ébren álmodni, hinni a csodában,...
mert létezik, csak kérni kell hittel,
eleven alakká formálódva, mint egy álomban
látom, érzékelem a csodát, mit végpontig hittem.

                                                   Bagucci / Barta Ágnes /