Vándorlás

Meredek hegyek közepette csak előre nézve,
s ott csak egy pontot látva, feléje közeledve,
kilométerköveket hátrahagyva, mint ló ellenzővel
szállok a cél felé gyors szívveréssel, szabad lélekkel.

Otthon tájképe ámbár csodás, mégis más, mi vonz,
mosolyosztás, élmény gyökérnél, azontúl kissé kolonc.
Fészkem, ha hűlőben, jönnöm kell, úgy érzem, fázom,
mert benne vár öröm és mámor, ha újra látom.

Cikázó fecske naptól égetve, csivitelve  röppenget,
hangosan füttyentve, szalmaszállal kedveskedve köszönget.
Apró sárdarabkákat tapaszt jobbra és balra,
hálásan simítám fejét, csőrét csókra tartja.



                                                                BaGucci / Barta Ágnes /