piatok 19. júla 2013

Kóbor lehelet



Mélyre süllyedve? Nem, mélyen merülve
megfoghatatlan szálak rengetegében
elkalandozik a fáradt éberség.
Meglepődött hitetlenség és hit
keresztezi egymás útjait hirtelen,
lehetséges e találkában egyesség?


Hideg fuvallat legyinti orcámat,
élek még vagy élve álmodom,
vagy tán magasabb rend legyez meg?
Hagyom, hogy vigyen magával, sodorjon,
kerítsen hatalmába a súlytalan tömeg.


Nem félek, járjanak kóbor lelkek,
kutassák a tudva vélt igazságot,
ha úgy tetszik, érintetlen érintéssel.
Adják át övéiknek a látott képet,
a gúzsba zárt, megrögzött világot,
mely képfoszlányok által vál eggyé a feledéssel.



                                                         BaGucci
                                                                                           

2 komentáre:

  1. ..megélt pillanat mely remek sorokat hozott napvilágra,.nagyon jól, szépen, érthetően megírt versike, gyönyöru szójátékkal,és már az első olvasás máris nagy hatást hagyott rajtam.
    nagyon jó kép mellékelve,tökéletes minden,és megint nagyon magasra tette a lecet BaGucci :)) de hálás köszönet. :))

    OdpovedaťOdstrániť
  2. ...és ez a téma hamarább elcsitult bennem, csak később kérte magát a napvilágra.
    ˜örülök, hogy ajtót nyitottam neki vagy nekik??? egy kis misztikum még nem ront el semmit, sőt kicsit gondolkodásra serkent:) megnyugtató, hogy tetszik a vers, köszi én is :)

    OdpovedaťOdstrániť