piatok 19. júla 2013
Kóbor lehelet
Mélyre süllyedve? Nem, mélyen merülve
megfoghatatlan szálak rengetegében
elkalandozik a fáradt éberség.
Meglepődött hitetlenség és hit
keresztezi egymás útjait hirtelen,
lehetséges e találkában egyesség?
Hideg fuvallat legyinti orcámat,
élek még vagy élve álmodom,
vagy tán magasabb rend legyez meg?
Hagyom, hogy vigyen magával, sodorjon,
kerítsen hatalmába a súlytalan tömeg.
Nem félek, járjanak kóbor lelkek,
kutassák a tudva vélt igazságot,
ha úgy tetszik, érintetlen érintéssel.
Adják át övéiknek a látott képet,
a gúzsba zárt, megrögzött világot,
mely képfoszlányok által vál eggyé a feledéssel.
BaGucci
Prihlásiť na odber:
Zverejniť komentáre (Atom)
..megélt pillanat mely remek sorokat hozott napvilágra,.nagyon jól, szépen, érthetően megírt versike, gyönyöru szójátékkal,és már az első olvasás máris nagy hatást hagyott rajtam.
OdpovedaťOdstrániťnagyon jó kép mellékelve,tökéletes minden,és megint nagyon magasra tette a lecet BaGucci :)) de hálás köszönet. :))
...és ez a téma hamarább elcsitult bennem, csak később kérte magát a napvilágra.
OdpovedaťOdstrániťörülök, hogy ajtót nyitottam neki vagy nekik??? egy kis misztikum még nem ront el semmit, sőt kicsit gondolkodásra serkent:) megnyugtató, hogy tetszik a vers, köszi én is :)