pondelok 22. júla 2013

Maradj az árnyékban



Ezeréves fa gyökerein át szívja az éltető nedűt,
némelyik ágán üde levelek vannak egyhelyütt.
Imbolygó, szertehajló karjain fakadnak újabb, tán gyengébb hajtások,
s azokban felüti fejét a sötét kór, mely próbálja rágni, mert konok.


Alatta a fűben kesztyű hever, mutatóujjával megálljt parancsol.
Állj, ne tovább, ne kisértsd a sorsot, a béke másutt honol !
Szorosan haladva, váll vállt vetve kövesd őseid nyomát,
az lészen a helyes irány, hogy a keresztútnál mondhass hálaimát.


Bejárva a világot, látva keservest, szépet vagy egyszerű csodákat
eljön a nap, hogy az öreg fa árnyéka öleli körbe törékeny ágadat.
Megfáradtál, de virágba borultál, suttogod titkaid a gyökereknek,
s könnyeiddel öntözöd száradóban lévő földjét, kérge alatt a nedvek megerednek.



                                                                                             BaGucci



2 komentáre:

  1. rengeteg gondolat szurkál minden oldalról ebben a remekmuben.

    "Bejárva a világot, látva keservest, szépet vagy egyszerű csodákat
    eljön a nap, hogy az öreg fa árnyéka öleli körbe törékeny ágadat."
    ....igen, nagyon egyszeru, de milyen igaz. a kedvenc soraim lettek ebben a versben. a öreg fa egy helyen éli le életét, és mind az ember, árnyékkal védi a törékeny emberi "ágakat". a fa mégis terem, szelet,hideget, meleget viselve.
    ....köszönet jár a remek versért:)))) :)))

    OdpovedaťOdstrániť
  2. megszurkálni nem akartam az olvasót,de annál inkább rámutatni, hogy az élet forgatagában mindenfelé megfordulunk, érnek ilyen-olyan hatások, de az árnyékban lehet igazándiból megpihenni.
    meghatott az értelmes értelmezés, aminek nagyon tudok örülni :)
    köszönöm én is nagyon ezt a hozzászólást :)

    OdpovedaťOdstrániť