NEM TUDOM

Tányérképű sárga hold rideg vigyorát küldi felénk,
bámulhat bárgyún, bárhogy...melegen simogat még.
NEM TUDOM, meddig melenget, ha fogytán alábbhagy,
s tán még pár hétig a hideg fény békén hagy.

De nicsak, amíg lessük az eget, valaki szól:
"Hé, barátok, alkossunk nagyot, valami jót!"
NEM TUDOM, mivé lesz, hagy-e maradandót
vagy süllyesztő nyeli el, mint egy ódon tintatartót.

Mást-mást rejt minden bőr, alatta kusza lélek,
gyengéd, vadóc, harcos vagy álmodozó, mit látni vélek.
NEM TUDOM, hangszereink dallama miként hangzik majd,
lesz-e, mi összecseng, eggyé vál, netán okoz zajt.

Hajt az ismeretlen. Mit rejthet? Meglephet?
Távolról intézett jeleivel milyen irányba terelhet?
NEM TUDOM, hogy halovány vonalai merre kúsznak,
de különc kis világunkba szivárványszíneket hozhat.
                                     
                                                                            BaGucci

Nézd, a hold is szívalakot öltött,
NEM TUDOM, mennyit látsz belőle.
Fényével bíztatja a költőt:
Te nézzél csak mindig előre.

Az Ég-bolt nyitva tart egységes bérrel.
NEM TUDOM, kell-e hivatalos szerződés?
Mert az űr a csillagjától semmit nem kér el
Hisz az útirány a fejlődés.

Szabadon ragyog, vagy a semmibe hullik
NEM TUDOM, kell-e hozzá firkalap?
Mert az élete soha nem azon múlik,
Hogy hajnalban ránk virrad a nap.

Épp ezért oly jó alkotni szépet.
NEM TUDOM, döntünk-e falakat?
Viszont én látok egy színes képet,
Ahogy bogozunk halvány szálakat.

                                                Dadka

E piszkosan kerek sárga hold bevilágítja az ismeretlen földet, tájat,
ember szereti élvezni a világot, jelentős része elfogadja és élvezi a rosszat.
NEM TUDOM, kinek parancsára ellenkezik, szolgálatai, tettei szaporátlanok,
csúnya nyelvbeszéde viszi tovább, ami sok keserves ellenségeskedést hozott már s még hozhat,
rokonszenves viselkedése csak gondolataiban rejlik, szeretet nincs, arról már senki nem beszél.

Ember, te vagy az, akinek nyilvánosan segítségre van szüksége,
meztelenül érkeztél e világra, senki és semmi nélkül távozol majd megint messzire.
Én segítelek, úgy érzem, kimentelek, ápollak és hiszek neked, benned, neked.
NEM TUDOM, hogy viseled még a fényt valaha, de én irántad mindent megteszek.
Izgalommal várom a hatást, tudok rólad mindent.A pusztában még senki el nem veszett.

Szembenézek majd a többi élethős szereplővel, kinek ereje jócskán fogyni fog,
szemeid vonzóak, hisznek a barátságban-mindent látnak majd e szép tiszta szemek.
Tekintésedért üldözni lehet, biztosan fognak keresni, átkozni is, de vezetni soha.
Óvni te fogsz minket.NEM TUDOM, szeretnék-e élni védekezéssel vagy erőszakos lenni.
Jóságot a jó hasogatja tovább, még tovább...választásom az óvás, csak a jót cselekedni.

                                                                                              Kovács Róbert

Azt álmodtam, álmodod , hogy tegnaptól ébredünk.
Jelentették, új nap vár, pedig a hold sem a régi.
NEM TUDOM, lehet, hogy újra tévedünk.
S amin lépkedünk, az már önmagában égi.

Mily keserves küldetés láthatatlant lesni,
S elűzni azt, kit bánthat ez.
NEM TUDOM, hányszor kell földre esni,
Hogy lássák, egy álarc mit fedez.

Hiszel-e abban, ki fáklyát emel?
Lángjában szív, horgony, fakereszt.
NEM TUDOM, miért nem temetem el.
Az emléke soha nem ereszt.

Aki a hatalom reményében keres,
Nagyon rossz ajtón kopogtat.
ÉN NEM TUDOM, TE hogyan szeress,
De az élet majd biztos kioktat.

                                                  Dadka



Ez a terjedelmes elmélkedés három művészlélek fejéből, szívéből pattant ki, korporálódott.Ki-ki döntse el magában, hogy ez az egyveleg miként hat rá és nyugodtan adjon neki hangot, illetve írást :)) Három különböző temperamentum,lélek és jellem...nekünk tetszik :)))