Megszületünk, sírunk, nevetünk, élünk,
tesszük a dolgunk, mi meg van írva,
van, mikor sikerül, lehet, olykor belebukunk,
mégis életvonalunkat szabdalják, meg van kurtítva.
Láthatatlan, arc nélküli erők ítélkeznek...
túl sokan vagyunk, a Föld már nem bír el.
Az erdőket is irtják „nemes” céloktól vezérelve,
miért ne tennék ugyanezt velünk, emberekkel.
Hiába a cél, mit kitűzünk, legyen bár közeli vagy távoli,
pusztító ítélet ránk hull, észre sem vesszük,
kórság hada sorakozik, jelzi ittlétét s jelenti :
Ki nyer ma vagy ki nyel ma? Ki veszi fel ellene a kesztyűt?
Ezért ahogy legjobb tudásunk engedi, adjunk bele mindent,
legyen az életnek valódi értelme, s legyen az ma, ne holnap.
Bocsánatkérésre ne várjunk, nem lesz, nincs kitől érkezzen,
amíg bírjuk nyelni a tisztátlan levegőt, örüljünk a mának.
BaGucci
mesés álmok szeretnének lenni továbbra is, egy tiszta,vegyszermentes világban. élet,élet ...élet , nem eberrel megszabott határozat, túlnépesedés urugy,ami nem biztos,hogy valós,. nagyon jó vers. tetszik.:))
OdpovedaťOdstrániťmesés álmok voltak, vannak és lesznek is..csak némelyik rövidke, némelyik hosszabb...
OdpovedaťOdstrániťcsak semmi búbánat, az ember már csak ilyen...bűnös :(
köszi a hozzászólást és elismerést :))