Búcsú

Élvezem a napfény áldott melegét, tervezem a pillanatok sorát,
oly természetes, oly szép minden, s minden a helyén, nem várok csodát.
Nem várok semmit, mert úgy jó a lét, ahogy van, csenddel, zajjal,
de egyszerre megváltozik a kép, meg kell birkózni a változással.

Ami tegnap még megszokott, egyszerre megszűnt, elhagyott,
s vele együtt az erő is alábbhagy, átíródtak egészen a lapok.
Rohanok fejvesztve, kérem az időt, hogy forduljon még egyet...
hadd éljem újra, mi volt, s halljak hangot, kedveset, mely szeret.

Nem hallok semmit, csak a fájdalom hangját hozza felém a szél,
a hideg csend az, mi győzedelmeskedett, pedig még nem érkezett meg a tél.
Mosolygós szőlőfürtök szemenként sorvadnak, szomorúan üzenik,
hogy a búcsú szivet tépő, de el kell fogadni, míg a viszontlátás ideje elérkezik.


 ... apukám, nyugodjon békében :-(
                                                                                BaGucci / Barta Ágnes /