Nehéz nap

Amikor a hullámok összecsapnak,
ha nem is látszik vége a napnak,
ahol halmozódó csomók gyűrődnek,
egymást követve válladra keresztet helyeznek,
akkor sem számold fel magadban a jót,
döbbeneted váltsa fel a szeretni való.


Szemed előtt még cikáznak a kételyek,
fel-felvillanva vetítnek eléd amorf képeket.
Megoldást keresve evickélsz a zavarosban,
villámgyors gondolattal húzz vonalat magadban.
Mert a magasság még fenn van, láthatod,
nem szakadt rád az ég, szerencsés vagy, mondhatod.


Holnap már füleid éri mosolyod ereje,
adomákká formálod, móka támad belőle,
s ami tegnap még halálos súly volt,
rád nehezült, reszketett inad a félelmek nagyságától,
egyszerre légies, könnyed fehér pehelyként száll,
hány apró kavics törte lábad, nem emlékszel már.


Lebegésed gyengéden könnyű, angyali tánc,
csak egy jele maradt a harcodnak, pár ottrekedt ránc.
Patyolattiszta bőröd ne kérd, már elkelt,
gyermekeid arcán véld felfedezni szeretettel.


                                                       
                  BaGucci