Vágyakozni a csend után minden napnyugtával,
megbolydult világnak zaját kiszűrni, ez lett, mit vártam.
Lesni, ahogy a szürke felhők fátylat terítenek a holdra,
hol madár se jár, csak ebnóta kerül a vonóba.
Feledni bút-bajt, belebújni az éj sötét gúnyájába,
borzongást érezni, remegni, hol a nyugalom burkol karjába.
S ha jő a fény újra, erőm a régi, jöhet már bármi,
hunyorogva lépek túl az éjen, de a csend újra csábít.
Szakadt fátyol ha lehull, feltekintek újra s majd kémlelem,
ahogy sok apró vibráló küldönc les le rám s én tőlük kérdezem:
„ Arra felétek ugye van hely még bőven? ” Ők felelik :
„ Gyere majd bátran, a csend erre jár s van, aki vár itt.”
BaGucci
..röviden:ez?? ez egy remekmu.Nagyon jól felépített vers,átérzem a versed minden sorát, és hangulata jól érzékelteti érzéseidet a csend,nyugalom,a sötét és újratöltés jelét.köszönöm az élményt.:))
OdpovedaťOdstrániťhát nagyon szépen köszönöm a vastapsot.ennyi pozitív hozzászólást nem is vártam, perszehogy jól esik...pedig csak egy egyszeru felhős, holdas estréről kezdett szólni...
OdpovedaťOdstrániť