Péter méter,négyzetméter meséje.

Születve született éjjel vagy délben egy méter.Szerencsére kihúzhatós volt, mert elég nehéznek bizonyult a világra jövetele, de kihúzták. Péternek nevezték el. Az első szava az volt,hogy négyzetméter, a második meg köbméter.  A Péter méter naponta növekedett, így hasznavehető lett mihamar.Egy vasárnap elment gombázni az északkeleti erdőbe,szerencsét próbálni.A karácsonyi káposztába legyen mit méretezni,nagyolni vagyis aprítani. Léépkedve laassan, és mély hangon elkiáltotta magát : kerek perec, gombás kedvenc  leves . ..várta a csodát,várt és várt. ..és semmi. Egy kis aranyos Kobuci névre hallgató nyuszi bukkant elő, s szóba eredt a köpcös Péterrel. Te kis huzogató méter, számold csak össze, mennyi lábnyomot mérhetsz meg a környéken?!. Nagyon sokat, akkor milyen gombát akarsz méretezni? Tisztára elvette tőle  a gombázó  életkedvet a Kobuci nyuszi. Megsajnálta, és átvitte köpcöst  a délnyugati  gombás tisztásra.”Vartamartagombátakarta, óóÓÓÓÓÓóóó, darabra van, darabra van”. Elállt a szava, mikor meghallotta a varázsigét, és meglátta, hogy  hova vitte őt  a kis aranyos nyuszi. Minden gomba,még a mérgezettek is varázsszóra hallgatva,ehetővé váltak.Megérte!!Ezt kiabálták egymás ellen a két jóbarát. Alig tudták  hazavinni a zsákmányt, a nyuszi is segített,.Nagy fáradtan zsíros kakast pattogtatott Kobucinak a köbi Péter.Na, és most mit kérsz cserében nyuszi pajtás?? Adósod vagyok,.Kobuci a kis mucu száját összehúzta,lenézett a számokkal teli rajzolt padlóra, és ezt válaszolta halkan: ..egy kamara zenekart szeretnék hallani, tanítsál meg még kérlek cipőfűzőt megkötni. Hogyan kell?

Péter méternek  ma másodszor elállt a szava, hogy honnan szerez neki kamara zenét?? Megkezdték a fűzővel. Egy ujj, két ujj, jobb és bal kéz, s máris a nyolcas kész.Kobucinak felcsillantak  a nyuszi szemei. Ez csak ennyi?? “darabra van,darabra van”mellékelte varázsiasan. Kamarát most nem szerzek,de ígérem hogy megszerzem.Most  hallgassunk Kowalsky meg a vegát, holnap  megesszük a sok finom  gombát.              …és így ültek a karosszékben háttal nektek, ti is barátai vagytok nekik  gyerekek. Senki sem szalad el, meglátjátok, reggel a nap megint felkel.Legyetek jók gyerekek.

                                                                                 jaKovács Róbert