Minden a fejben

Régen volt a múlt, még régebben az összefüggések.

Mi történt a szépséggel, kézformával, hangszálduzzadással?!

Máig  itt maradtak a kétségek.

Egy  pesszimista pofon egyszerű ütése, ami  szörnyen tud zsibbadni,

vagy most optimistaként  tálalja magának naponta a fekete  szenet?!

Van villanyom, van kunyhóm, kutyám, hitelem és rádióm,

Van szerelmem, művészetem és zöldséges kertem. ...

Nem zavar, hogy mit gondolsz.

Az sem, mikor mással megbeszéled, s a lényemet kineveted,

miközben ott sem vagyok és ellenem gonoszkodsz.

Minden a fejben van, sonka meg a vajon, vaj a kenyéren.

Csillagok nem hullanak le sorban, legalább naponta nem.

A támaszbotot meglelem, ha szükséges, előveszem,

senki nem tökéletes, még tán én sem.

Én sem, a király beszéde sem, így a kínpadot felejtsem.

                                       

                          Fulladásérzéskor is  ... magadnak  kell megfelelni.

                                                                           jaKovács Róbert