utorok 3. decembra 2013

Tusám története



A kapitányt földbe döngölték a minap,
nem is csoda, ha mérges ebként harap.
Az egyik tüzérségre kilőtte a muníciót,
mi lesz vele, ha a másik raj fúj riadót?


Harsona szólott is, nem kellett kérvény,
hová is ugorjon? Nem meredhet révén.
Mélázni nincs idő, csatasorba kell állni,
Vasálarccal kénytelen a csatamezőt járni.


Kifacsarva, a tusa végén párnába dől,
kéri pásztorát, vétkeiből mentse fel őt,
nemes volt célja, mit kitűzött maga elé,
csak ereje kopott meg előbb, mint hinné.


S hogy mindezt elmesélje, tollat ragadott,
gyöngybetűk hadával rímeket faragott.
Mire az olvasó maga mögött ajtót zár,
várja egy esti mese, a kapitány boldog már.


                                           BaGucci / Barta Ágnes /

2 komentáre:

  1. A kapitány kifacsarva a tusa végén párnába dőlt,hát igen:)) jót nevettem ezen a versen, és szerencsés vagyok mert ismerem a történetet. nagyon jó szerzemény:)) köszike.

    OdpovedaťOdstrániť
  2. én végignevettem, míg írtam:)) de bezzeg nem így volt az éles harcban...milyen jó, hogy már vége!
    úgy örülök, hogy tetszett:)) köszi !

    OdpovedaťOdstrániť