nedeľa 26. januára 2014

Kutya



Ne add el a lelked, ne szórd szét a szived,
úgysem nézik kutyába sem, bármit tehetsz.
Kisujjadat nyújtod, s bekebelezik karod,
színjátékkal kápráztatnak, te ezt fájlalod.

Sajog tőle mindened, ha öklöddel asztalra csapsz,
hisz nem hála, de kaján vigyor, mit a jóért kapsz.
Kemény ököl lehet, hogy nyugtat s  perc mentén segít,
de ha távol áll a szeretet, az egész mit sem ér, csak hevít.

Miért nem hull tápláló szó termő talajra?
Miért kell erős vizet önteni a garatra?
Miért veszik az intés messze-távol tőled?
Féltésem fojtogat csak, ifjú, hát nem érted?

Maradj meg önmagad, tápláld kényed-kedved,
de szerető szülőd szívét akkor sem tépjed?
Egyszercsak csend lesz, s akkor majd hívnád még,
hallgasd meg most szavát, élvezd szeretetét.


                                                     BaGucci / Barta Ágnes /





2 komentáre:

  1. Kutya vagy a macska fáját!?! a gyermek nevelés az egy nehéz valami. pláne a mai időkben, ahol majdnem minden nyitott,és mindent "szabad".Persze, repítenénk vissza az időt vagy 80 évvel,a gyerekekkel egyutt,olyan Horthy Miklós korszakba.szinte látom,.:)) ...de akkor is aranyosak és kedvesek ezek a mai gyerekek:))

    OdpovedaťOdstrániť
  2. a nehézségeknek is van varázsa, csak nehezebben lehet benne gyönyörködni...inkább csak idő múltán lehetséges.
    ...de ez a 80 évnyi lóugrás a múltba...megmosolyogtat, ha elképzelem:))))))))
    köszi a hozzászólást .)

    OdpovedaťOdstrániť