Mabelin

A harang szól, megtisztult a csend, a szó.
Egy kislány apját választja példaképpé.
Nem emlékszik másra, ki szeretetre volna való.
Roham, hisztéria s láz az éjjel közepén.
Csak én vagyok, csak én ülök , énnálam a kereszt, 
a szerencsepatkó.
Gyermek szemei és teste nedves, mint a kanapé
Gyógy-lennék,vagy bohóc is- felemelt kedvet sugárzó.
                                  .................
Állok eléd, te szerencsétlen lány.
Ki nem látott még szárnyashangyát
vagy  megbokrosodott lovat. 
Kinek  a szépségét itthagyta a magány.
Neked elmarad, láttad, ahogy mások játszadoznak,
Mabelin, a világ lélekszépe, elbűvölő varázs.
Lélekszűz, ki esett  életünk  fiatal áldozatának.
Mennyei csengő után, megszólal a földi harang.
                                 ..................
A harang szól, megtisztult a csend, a halvány barna koporsó.
Itt lévőknek keserű napsugár mutatja tovább az utat.
Kinek az élet, kinek a halál jut, ki itt a hunyó..?!?!
Idő kell, míg mosolygok, amíg megint fánkot dagasztok.
Vagy  megértem vagy nem, de ez soká lesz  még kérdő.
A szemem már tisztul, a sárgarepce sárgul, felé indulok.
Keresve a szépséget, a méhecskék kedvét, ami szúró. 
Felnézek az égre, kezeim széttárom, és futok,futok....

                                                                     jaKovács Róbert      2014/02/09