Mississippit megúsztam úgy, hogy nem jutottam el odáig.
Nem, nem szenvedek miatta, ezt nem nekem találták ki.
Ott búsuló hulló falevelek díszítik sziklaszínű Dallas útjait,
ahogy egy könyvtári remény odaveszett , s várakozott órákig.
Angyalokra nem hallgatott, így ördög mozgatta ujjait.
Nekem Európa az otthonom, hol durván kékre van festve az ég.
Javaslom a téridő balesetmentes, gyakorlott próbatételét, itt vidéken.
Nem értékelik erre sem a műemléket, szobrokat, itt is városként élnek.
Nem jutottam el odáig, a rozsnyói Zsinagógát csak képekből ismerem,
a nincsről álmodni nem mertek a képen levő gyermekek, emberek.
Téglái szétszórva, azóta is megépült házak falait nyomják.
Csak dühösen nevet ma már ezen a mai furcsa ember,
ez nem más, mind Golgota képzelt járata, ugrás a szakadékon át,
vagy egy unalmas jóság jutalomterve, agresszió performance,
pusztítás, gumizni a felvétel unalmas részeit, eltűnt emberek arcát.
Tudom, itt a helyem.Magyarul alszok el és magyarul ébredek.
Itt élek, szembejönnek a mostani modern emberek.
Sokakat türelmetlenül robotok mozgatnak, hideg gépek.
Többsége megélte a forduló kereket, a munkanélküliséget.
Ez a szakadék.E kép igaz s való, régen eltűnt arcokra emlékeztet.
jaKovács Róbert 2014/3/8
Ez a mű komoly mondanivalóval rendelkezik.Már maga a téma választása elképesztően merész lépés.
OdpovedaťOdstrániťMélyen meghajlok előtted!
Szívből gratulálok Róbert!
Nagy örömömre esik,hogy így tetszve értékeled e muvet is.Merész témák kényszerítének ilyen lépésekre.Köszönöm szépen a hozzászólásod kedves Ágnes,.
OdpovedaťOdstrániť