Nincs ma már semmi tán, mely lehetetlen,
az ember mégis úgy érzi, gyakran tehetetlen.
mindenre akad már megoldás számtalan,
igazítsd magadhoz, legyen ez bár káptalan.
Elnyelnek a képek, a kiugró ablakok, címek,
melyik a nyerő...számolod, kopnak a rímek.
fiatal elmék fürge ujjakkal zongoráznak,
mi meg csak lessük, ahogy billentyűt zaboláznak.
Ez már egy új kor, egy más nemzedék, egy váltás,
de ami őket terheli, nem élmény, inkább súly málhás.
Nap melegét, suttogó erdei fák zaját mellőzik,
helyettük már csak a gépek belseje szellőzik.
Fussatok ki a szabadba, fordítsátok ég felé fejetek!
Arcotokat simítsa langyos eső, ez legyen nagy tettetek!
Lehunyt szemmel majd láttok így valódi szivárványt,
képzelet szárnyán illúziók nélkül szebb lesz a látvány.
BaGucci / Barta Ágnes /
De jó...morbid humor kedvelőinek termett már babér/ezek is a te szavaid,csak más versedből, de nekem nagyon ide színezi magát/..
OdpovedaťOdstrániťBizony bizony egy szép napon a mai fiatal felfedezi majd a nap sugarát,az erdő illatát, a természet szépségét......reménykedve,hogy nem akkor,mikor eléri a nyugdíjas kort.:)) Nagyon szép vers kedves Ágnes, gratulálok.:))
Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a nyugdíjas kor hamar eljön a mai fiataloknak.....hajszolják az életet, habzsolják is kellőképpen...csak bele ne fáradjanak túl hamar:))maradjunk inkább a természetnél, nemdebár? :)
OdpovedaťOdstrániť