Osztálytalálkozó

Belépve a zöld sétány varázslatos kapuján

elém tárul az egyedi, csodaszép látvány.

Mint ajtónálló a múlt elragadó határán,

fehér hattyúk sétálnak sokunkra várván.

Elragadnak az emlékek, körüldongnak mint dongók,

mennyi élmény tömörül hirtelen, voltunk bolyongók.

S most 25 év után  megtértünk mind e régi helyre,

nedves arcunk bőre szemünket egymásra vetve.

Nem változtunk, csak kissé átlényegült fényes lényünk,

nem fakult, csak öklömnyit átalakult vakító fényünk.

Körbezár bennünket a gazdag múlt s jelen varázsa,

mondandónk dagadó zsák képét ölti e ritka találkozásra.

Fényképek vándorútjává válik az asztal, zsongnak a szavak,

köztünk érvénytelen tagokká módosulnának a néma halak.

Csilingelőn kacagva, menü mivoltán sírva- nevetve vigadunk,

oktondi feledés, részletek hiánya tompítja élményünk, utunk.

Együtt így rég voltunk, olyan jó megélni a pillanatot,

hogy egy híján mindnyájan megéltük eme értékes napot.

S ha holnap ébredek, szemem lehunyom, látom arcotok,

vádolom az időt, hogy nem állt meg látva a kis csapatot.

                     Barta Ágnes /BaGucci / verse a 25 éves osztálytalálkozóra