nedeľa 6. septembra 2015

Csillaghullás

Simogat a nyár melege,
esti holdfény nincs ma vele,
annál több a csillaggyermek,
vékony plédre leheverek.

Vártam már a csillaghullást,
kívánhassak sok-sok áldást,
hátha egy s más beteljesül,
többen vagyunk, nem egyedül.

Néha-néha macska nyávog,
denevér is csapong fához,
zajt szórunk az éjszakába,
ki bánja, ha bárki látja.

Közelinek tűnik az űr,
ott a tücsök nem hegedül,
fényévnyire lévő világ
titkokat rejt, úgy invitál.

Kezdődik az égi színház,
látványán a hideg kiráz,
Szabálytalan előadás odafenn,
főszereplők buknak alá csendesen.

Némely virgonc hangot hallat,
sisteregve felénk baktat,
de az útja rövid, égő,
ez a sorsuk, tudva lévő.

Égi porszem olyan, mint mi,
fényes létét ránk teríti,
csillogása ha megtörik,
szemek elől elbújik.


                                              Barta Ágnes / BagGucci /

                                                               
                                                                         

Žiadne komentáre:

Zverejnenie komentára