Néma szó

Csapongva érzések
tétova labirintusában,
keresve helyem
az esti félhomályban,


átkozott gyötrelem
átjárja zsigereim,
akár egy denevér,
melyet fény elvakít.


Pedig csak egy szó
az, ami felbolygat,
megérint, megperzsel,
lángolva elragad.


Ki nem mondott szó,
ereje elsöprő,
bőrömből párolgó
vulkánként tör elő.


Majd jő a nyugalom,
terjeszti szárnyait,
fejemet lehajtom
kísérve álmait.