Emlékkönyv

Útra, kalandra fel, stoppos lány a kilóméteren,
benzin gőze megpuhít, zsíros kenyér zsebében.
Szórván szavakat, gondolatok tettet közelítenek.
Minden jó, ha vége jó, lába közben remeg.


Sátrazni, fürödni vágyik, új arcokat, szemeket lágyít.
Otthon nem takarít, ezért messze napozni számít.
Mértékkel folyadékot fogyaszt, pénze van,
aprópénz, nem baj, így senkit meg nem kopaszt.


Zenére tapsol, a többség már táncol,
jókedvben társul, bátor vagy, a kijárat távol.
Fiatalság, jókedv, mégis szive hazavágyik,
pontosan ez az, ez, ami megint hiányzik.


Udvara, nővére várja, ő mindezen átment.
Tudja, megérti tinédzser szellemét, tilalma megszegését.
Nem kedvelt házimunkák szeretetté válnak,
a nap is fényesebb lett, megnőtt, felnőtté vált árnyak.


Lassabban nyel, ha eszik, pihen, ha úgy tetszik,
krumplit hámoz, okosan dönt - határozik.
Magán látja, észreveszi változását,
életre felkészült, büszkén adja származását.   




                                                           Kovács Róbert