nedeľa 17. marca 2013
Szemfény
Biztonságosan sétálni a földgömb tetején
kutyát etetni, a fű növését hallgatni.
A kényelmet szeretni, azt szeretni kényelem
halasztom lázadásom szervezését, de nem feledem.
Tiltakozik a fióka, miért festettek ilyennek?
Ezt kaptad, ezeket a ráncokat, szemeket.
Senki, senki nem nevet, nem is nevethet
gyönyörű a kerted, ápold, szeressed.
Kérdik- van mit enned? hova menned?
Szeretet a kenyerem, megosztom veled.
Én meg veled, mert hozzánk tartozol
padlón soha nem érhet vihar, sem máshol.
Szemed könnyeit mosoly váltotta ki.
Ez így is marad, csakis a jót érdemled.
Jóból jöttél, jó maradtál, ez a te érdemed
Elégedett a lelked, ő a mindened.
Kovács Róbert
Prihlásiť na odber:
Zverejniť komentáre (Atom)
Žiadne komentáre:
Zverejnenie komentára