Halálra ítélt

Önvédelem ebben az esetben nem érvényes,
kecsesség a szüzeké, vérük sértetlen, de nem lényeges.
A látvány sokszor csal, vagyis majdnem mindig,
élet tükre ferde, homályos, mégis a kinézet vonala egyenes.


A többi elítélt a halálába belefáradt, elfoglalta vonatát,
nem kér őbelőle senki már, élne és tervezne, de morzsái vannak.
Halálra van ítélve, csakis emiatt, s szüzek értékkel előrébb tartanak.
Ez nem igaz, sosem lesz az. A te lényed értékelése számolható aranyban.


Férfiak gondolják, használatra jó leszel, mások erre kapnának.
Szüzek tegyék ezt, te sosem lépted át, nem szegted meg a határt.
Hetek, évek múlván, megértéssel, gyengédséget súgván,
ítéleted elhunyt, életté válik, vasérc fényes kristályporrá málik.


Ebédet negyedeled, kenyeret négyfele szeled, halált életre cseréled.
Megérte kivárni a napot, szabni, varrni ragyogó mellényed.
Kevés lett minden perc, élethű feszes lényed lett a negyed.
Szomszédod még halálraítélt, te már túl vagy ezen, de őt megérted.



                                                                                     Kovács Róbert