LENT

Egyél, lányként szólván teknőst mesélsz, sem gyermek, sem felnőtt nem henyél.
Nincs értelme enni, ami ehetetlen, de folytatod a malomkeréknél.
Nehéz időket veszel fel, lent a porcukor kimarad.
A rabszolga kivárta fakezét, csak LENT lehet szabad.


Szenvedést meg kell szeretni, nem visszautasítani,
minden egyszer elmúlik pihe-puha pokrócban, LENT,
de mégis melegben, gyengéden muszáj folytatni,
mert havas víz vagdosása tompa betonon, szeret, de nem kellő szelet teker.


Tüdő tejfelesen, bőr pörköltnek, lazább, zsírtalan szósz,
egy hétre kimért mosatlan lábasod, ne haragudj, na mi van?
Mi ez? Költészet tyúkketrecben, várható a tojás,
kutya mekeg, kecske ugat. Mind ezekből LENT van.


Forgalom az égben van, hisz felnézel néha, látod,
mesék igazzá váltak, szabad a játék, nyerned kell,
nyavalygó köszönet, szerencséd nincs, csak károd.
Nyáron fagyi a menő, nem a sör, böjtölni télen kell, nagymama tudta, te nem bánod.


Meglépni, lelépni nincs értelme. Nincs értelme a múltban élni.
Új rét, újhagyma, citromfű, fokhagyma, virágzó körtefa,
ideiglenes LENTed fogadd el, Európa nem hurcolkodik kertedbe.
Ősök szava benned, hallgasd, tanulj belőle, s ne szenvedj!



                                                                        Kovács Róbert verse