Letisztulás

Vonagló télnek lépte nyomán
port kerget a meleg szél,
ellep vele mindent lomhán,
nem kérdez, csak önzőn itél.


Megtépázva, mi útjában állt
hagyott mindent parlagon,
vígan fütyörészve tovaszállt
s gondot hagyott arcokon.


Áttetszőből homályt formált,
maradt hátra tenger nyom,
fürkészni az ablakon át
vállat nyomó, bárgyú gond.


Vízcsepp loccsan, tisztul a kép,
dereng már a külvilág,
megtisztulva kúszik a fény,
nincsen fagyos félhomály.


Látható már kert, az udvar,
bekandikál meleg nap,
huncut kacsintása telet zavar,
vibráló ereje dalt fakaszt.

                                    BaGucci / Barta Ágnes /