Az élet színpadán játszuk szerepünk mindannyian,
mellék-vagy főszerep jut jussodul,oly alaptalan.
A színdarab egyszer úgyis véget ér, lepereg,
a publikum, ha tapsol is, de feláll s hazamegy.
Művészek is játék végén otthon csendjét választják,
Küszöbüket átlépvén, függönyöket leeresztvén kabátjukat szögre akasztják.
Jóleső egyhangúsággal veszik körül magukat.
fütyülnek a világra, lehunyt szemmel bámulják a falakat.
Mindennapi magánszámuk,.. ez, mi számít, semmi más,
mártírt vagy hős lovagot játszani hétköznapon nem szokás.
Elég lesz, ha gerjed a sors, s kezét akkor megfogják,
s meghozzák így sikerét a világot jelentő deszkák.
szép magánszám, muvészi alkotás, de a muvésznő ezt tudja, ért ehez. köszi:)))
OdpovedaťOdstrániťigen, köszi :) ez ilyen villámversike:)de ilyen is van:))
OdpovedaťOdstrániť