Szürke város

Kihalt utcák közt csak a virgonc szél dala fütyül,
néhány kósza alak akad, körülöttük portölcsér röpül,
látni  már néhol összeolvadt párokat,
így rójuk egymás mellett a sivár utcákat.


Hívna már a tér, a fák, de hangjuk még gyerekcipős,
ki irányukba merészkedik, lehetne akár mesehős.
Borzos galambok tipegnek szomorún, fagyosan,
kenyeret kívánnak, morzsákat szólóban, párosan.


Kopog már valami, szinte hallható fülelvén,
talán a komor tél lépeget tova már útmentén.
Megfordul néha még ,visszanéz, Szélfiú dalt morog,
de napjai számláltak, s te Napleány, a fényt hozod.