Nyugvó lelkek csendes fekhelye
békés nyüzsgéssel van megtelve,
virágba borul, miközben könny hull,
közeli s távoli emlék él, ám fakul.
Nedvesen csillogó szemek
elnehezedő sóhajjal idéznek,
féltőn játsszák le emlékek suhanó filmjét,
újra és újra élik létetek történetét.
Fájdalom súlya alatt e helyen
remegő lábakkal osztjuk a kegyet,
pislákoló fényű gyertyák társasága
idézi elénk: „Ez az elmúlás világa”.BaGucci
nagyon helyét álló vers,és a poet.hu -n is megtalálható:) olvasó tábornak a figyelmébe ajánlom. :)) köszi:)
OdpovedaťOdstrániť...igen, ez mostanában aktuális...
OdpovedaťOdstrániťköszi a dicséretet és a publikációt :)