Virágnak éneke

Hogyha már fakulni látszanak az évek,
ha úgy tűnik, kevésbé tarka már az élet,
mikor szerepek betöltve, de mégis van műsor,
míg szereplők vannak, repetézünk sokszor.


Megfáradt szívek megtelve jósággal, bájjal,
kezekben sorsok, papíron képek színezve szájjal,
újrafestve, eleven szemek mesélik a múltat,
apró részeket idéznek, keresik régiben az újat.


Megannyi kedvesség aranyburkolatú szó nyomán
nem süllyed, megmarad felszínen a Kánaán.
Mert ha kéz melege adja kezedbe a szived,
az maga az éden, útirány nincs, jó ha ezt hiszed.


S ha még életed alkonyán is veled van az ég,
virágnak éneke röppen s dalolja, fontos vagy még.


                                                             BagGucci
                                                           / Barta Ágnes /