Energiadús képek
között mozgok, regenerálom mosolyra a kedvem,
támad a csend, szárnyal a meleg , s te halkan
szólsz hozzám.
Az életem szimmetriája
zenében hever, ezt hallgatom
és ezt szeretem.
Szeretem, mert te
is szereted, valahogy magamat látom benned.
Jó a rosszra kavar,
de nem teszem, nem kellő, ez már nincs
bennem.
Sosem vinném
többre, ha szüleim nem bíznának, nem hinnének nekem.
Ha testvéreim nem karolnának
s többé nem nevetnének velem.
Ha méhecskék csak messziről integetnének s nem
ismernének meg.
Ezt nem! Ez már nem én volnék, körülzárnám
a lelkem közelebb.
De kihez és mihez?,...közelebb
egy csatlakozás felé, ami messzire kerget.
Gonoszságok
rendjét elutasítom, éltem vele de már nem kell.
Boros pincék
nedvességét elkerülöm, sosem bírtam
inni, másoknak adom.
Korán kelek, de így is hosszan alszok, és...és valahogy hamar
fáradok.
Betegség kapdos,
de harcolok ellene.Pihenek,olvasom
a szüzen kiadott újságot.
Öregedek kedvesem,
nézd el nekem, ha engem szeretsz, én melleted vagyok.
jaKovács Róbert 2014/4/11
Ez egy csodálatosan mesteri, emberi, érzésekkel teli mű.
OdpovedaťOdstrániťVastapsot érdemel és szívből jövő gratulációt!
Nagyon szépen köszönöm a vastapsot, és örulök,hogy tetszik. Az öregedés nem betegség, csak élni kell vele. És akkor szép, ha ez megosztható,.:)
OdpovedaťOdstrániť