Anyukámnak

Virradhat a pirkadat akár jégre-hóra,
legszebb, ha nap szórja melegét a jóra.
S hogy mi a jó? Kérdésed lám hibás.
Helyesen, „Ki a jó?”„Anyukád, ki más?”


Életet adott, testével melengetett,
s ha felnőttél, aggódva elengedett.
Sohasem szűnik  féltő kételye,
hogy helyén van-e gyermeke élete.



Ha megtérek hozzá, remeg az örömtől,
gyengülő karja átölel szeretve, féltőn.
Szívét is adná, ha tudná, hallgatom áhítva,
ahogy meséli napjait, míg rám várt fásulva.


Megcsókolom kezét nem csak anyák napján,
hogy érezze, mennyit ér, akár évek múltán.
Éltesse erő és jókedv, mindig ezt kívánom,
mit értem tett, önzetlen szeretettel hálálom.


                            BaGucci /Barta Ágnes/