esti holdfény nincs ma vele,
annál több a csillaggyermek,
vékony plédre leheverek.
Vártam már a csillaghullást,
kívánhassak sok-sok áldást,
hátha egy s más beteljesül,
többen vagyunk, nem egyedül.
Néha-néha macska nyávog,
denevér is csapong fához,
zajt szórunk az éjszakába,
ki bánja, ha bárki látja.
Közelinek tűnik az űr,
ott a tücsök nem hegedül,
fényévnyire lévő világ
titkokat rejt, úgy invitál.
Kezdődik az égi színház,
látványán a hideg kiráz,
Szabálytalan előadás odafenn,
főszereplők buknak alá csendesen.
Némely virgonc hangot hallat,
sisteregve felénk baktat,
de az útja rövid, égő,
ez a sorsuk, tudva lévő.
Égi porszem olyan, mint mi,
fényes létét ránk teríti,
csillogása ha megtörik,
szemek elől el is bújik.
Barta Ágnes / BagGucci /
Žiadne komentáre:
Zverejnenie komentára