Körhinta

Csak eljön napjaink reggele s estje,
mert forog a Föld, ez a dolgok rendje.
Rohanó ember, ki munkába menne,
kérdi önmagát:„Van még élet benne?”


Kel, sürög, fekszik, de nem alszik,
maga sem tudja tán, kire is haragszik.
Keresi, kutatja, ki felel mindezért,
hogy szédül és lassan elveszti eszét.

Minden rendben, csak az évek szállnak,
más lett a súlya mindegyik mának.
Valaha nevetett, ha körhintára felült,
most meg akkor, ha felkelni sikerült.

Ha gyorsan lép kettőt, inog a világ,
kapjon el valaki, támaszért kiált.
Lassuljon az iram, lépésre lépés jár,
kedvenc helye eztán a meleg tollas bál.   


                                              Barta Ágnes / BaGucci /