Hálaének

 Szilánkokra tört a lélek,

darabjai között élek.

Botladozva keresgélek,

segítő kéz, mit remélek.

Fel is merül, arra nézek,

irányába mendegélek.

Kezét fogom, mellé lépek, 

rebeg szívem, úgy regélek.

Mesék gazdát úgy cserélnek,

múltat s jelent megidéznek.

Hadd nyelje el az enyészet,

faggyal fedje az egészet. 

Vihar nyugszik észrevétlen,

napok hátán szél se rebben.

Így múlik a szenvedésem,

igaz szavak tengerében.

Szeretet és mosoly éltet

feléd száll a hálaének.

Könnyeim már nem peregnek,

régi  bút s bajt elfelednek.