Ütőér

Száguldó tempót diktál az élet sora,
nem marad idő se a gondolatra,
egyik tett követi gépiesen a másikat,
ezáltal megpihenni nincs pillanat.

Értéket észlelni a vad vágta közben
ezerszer látott nagy tömegben
képtelenség.Gondolván eddig,
mert egy kósza szó, szó hátán kinccsé válik.


Rádöbbent hirtelen, mi az,  mi fényes,
közelről látszik csak, meglehet kívülről kétes.
S egy csiszolt gyémánt karc nélkül
aranyat ás, keres s talál végül.


Szemek nemcsak néznek, de látnak,
fülek mellett nem illan szó, hallnak,
erős kezek nem sújtnak, támasztnak,
felszínen immár fényes sárga kőt láttatnak.