Szóból ért az ember, ha van kivel,
olykor-olykor ha tódulnak szavak ezrével,
mondandója állandó ... jószág is megteszi,
s keverednek esztelen, mosollyal tetézi.
A munka nemesít, de belerokkanni nem való,
rövidke szeánszokkal csipkézve áthidalható,
sajgó izmaink kérik a hűsítő írt,
eukaliptusz apokalipszis erejével bír.
Meleg érintés balzsam gyanánt borogat,
álmok világába terelget, támogat.
Van, mikor csak hang, mi kényeztet,
ellazítva érzékeket, újra tenni késztet.
Kérve a napot, hogy váljon ketté ...
legyen itt és ott, tegye a perceket szebbé,
hogy virágok porát gyűjthessék méhek,
s jókedvvel mondhassam, de jó, hogy élek.
BaGucci /Barta Ágnes /
csak futyörészve hozzáteszem,hogy- hogy,hogy szóhoz sem jutok,káprázatosan szép,értelmes,a mondanivalója meg apokalipszisan utő vers.
OdpovedaťOdstrániťköszöntem,de jó, hogy élek.:-)
akkor gijotint nem kapok érte:)))ez jó jel:))) köszi az elismerést, mindig nagyon jól esik :))
OdpovedaťOdstrániť