Hol volt, hol nem...

Meglehet a nap komoran, búsan bukik le a hegyek mögött,
át kell, hogy rebbenjünk az elmúlt ár tajtékjai fölött,
keserű gondolatok folyását vonzza magával,
magányos sötétség lappang nyomában nyomasztón hadával.


Ránk szakad az üresség, kiégett tompultság kerít hatalmába,
célzott remények figyelmen túl siklanak, beleharapunk a mérgezett almába,
torkunkon megakad, nyelni kéne tán egy jó nagyot,
de nem,... inkább egy aranyköpés,... mely a szájban keserű utóízt hagyott.


Habár a mesékben minden jó a végén, ez itt a valóság,
volt egyszer egy ember, valaha igaz volt, meggyőzte hiúság.
Szakállas igazság ... a vér nem válik vízzé ... - borbélyért kiált,
mérföldlépő csizma kéznél, dobbantsunk erélyest, az élet megy tovább.

                                                                   BaGucci
                                                             / Barta Ágnes /