utorok 4. júna 2013

Vakvágta



Töri fejét az ifjú lázadó, mit tegyen, hogy lássák,
hangját emeli, demonstrál, fújja vélt igazát,
túlzások tengerébe belevész, neki nem feltűnő,
szakadt vászon, feszülő bőr vagy éppen, mi menő.


Tükörképe huncut fintorral kacsint rá,
balról tetsző, jobbról egy kis tatarozás vár,
véleménye van, kritikus szelleme vasalatlan,
elismerést, ha kivív, jókedve határtalan.


Megesik néhanap, hogy gyors vágta közben megbotlik,
általbuk a túloldalra, tehetetlennek látszik.
Sorba állít vétkeseket, boldogat, boldogtalant,
s keresi talpa alatt a biztos, szilárd talajt.


Jólesőn markolja a segítő, alázatos vigaszt,
mely halálosnak tűnő sebeket könnyedén tapaszt.
Újra felül van, galoppból vágtába kezd.
Válj naggyá ifjú, fuss, hogy a világot felfedezd!


                              BaGucci / Barta Ágnes /

2 komentáre:

  1. minden ember életében a tapasztalatlanság eszköze megvan,található,. a felolvasott vers nagy igazságokat rejt magában,lapozz vissza,megtalálod benne önmagad.

    köszönet a szerzőnek,értelmes versike szuletett,már megint.:-)

    OdpovedaťOdstrániť
  2. látom, érthető az új szerzemény, ez megnyugtat :) köszi a hozzászólást...nem vártam, de nagyon tudok neki örülni:)))

    OdpovedaťOdstrániť