Anyák napja van minden nap, minden éjjel, minden pici másodperc alatt.
Édesanyák kedve az anyaságukban elrejtve, sokszor nagyon meg nem értve.
Kisérletezik egy életen át neveléssel, étkezéssel, gyógyítással, sokszor bukással,
csak az idő múlásával látván, hogy a bukás is egy természeti kincset nevel, szeretetet,
amit már az idő és a gyerek elfelejt, az anya sohasem...bohózatot, sem komoly gondolatot.
Melegen szeretni a hideg napokat is, vagy csak védő páncél legyen gyermekének, szerettének,
Levest, a húst átadja, ha kell, maga a csontot rágja, sírást nem kimutatva...ez az édesanya.
Anya...a gazdagságod nem pénzben számolható, hanem csak egyszerű karnyújtásra elkapó,
sikeresen lábadról levesz, arra elég egy hang s mosoly, egy kacsintás a kis embertől.
Nem meglepő, a fészek több kenyeret igényel, ez egy áldás és szeretet, így mindent megteszel.
Kovács Róbert verse
sikeresen levett lábamról engem is ez a gyönyörű elmélkedés...ez még a kőből is vizet facsar, olyan erős a számomra,de szerintem nemcsak számomra :)
OdpovedaťOdstrániťnem maradt a szemem szárazon,olyan csodaszép és ez valamit jelent...hogy ennyi érzelem szoruljon pár betűbe...ez művészet, nagyon köszönöm :)
erre csak annyit tudok válaszolni, hogy köszönöm, nagyon szépen köszönöm a értékelést, elismerést. :))))
OdpovedaťOdstrániť