Kártyaosztás

Vörös pamutgombolyagként, kibontakoznak a félelem alkotói.
Halogatják küzdelmük értelmét, de nem adják fel, ezek a kezdetnél nem voltak.
A végnél meg elsőként szeretnének lenni, szedni, szerezni, csábítani, megfogni,
minél több lelket megkaparintani, szépet ígérve a tüzes szemekhez vezetni.


Kormos vidékre szert tenni, megmásítani papírral elhitt s hit által vezetett testetlen embereket,
szellemeket, úgynevezett betűs lelkeket, letagadni a szerelmet, letagadni a meghitt álmokat.
Tagadják az ígéret földjét, de ígérnek mást...örök kopatlan farmert, számos örök vakációt,
borvidéket, legszebb halakat a forró tengerben, Fekete papírsárkányt a gyerekeknek.


El ne hidd! Késő, a késő szó értelme veszik, minden perc másodpercet szül, nincs késő,
apró gyermekek is felnőttként gondolkodnak majd, semmi nem veszik, a fehéret nem vesztik.
Az utolsó szónál világos derűt látsz majd, derűs gondolatod le ne cseréld koromszállá füstre,
acélszakáll erre nincs, derű az élet folytatása, a trónra a derű irányít, segít a derűbe vezetettek sebe.


                                                                                    Kovács Róbert verse