utorok 16. júla 2013
Kártyaosztás
Vörös pamutgombolyagként, kibontakoznak a félelem alkotói.
Halogatják küzdelmük értelmét, de nem adják fel, ezek a kezdetnél nem voltak.
A végnél meg elsőként szeretnének lenni, szedni, szerezni, csábítani, megfogni,
minél több lelket megkaparintani, szépet ígérve a tüzes szemekhez vezetni.
Kormos vidékre szert tenni, megmásítani papírral elhitt s hit által vezetett testetlen embereket,
szellemeket, úgynevezett betűs lelkeket, letagadni a szerelmet, letagadni a meghitt álmokat.
Tagadják az ígéret földjét, de ígérnek mást...örök kopatlan farmert, számos örök vakációt,
borvidéket, legszebb halakat a forró tengerben, Fekete papírsárkányt a gyerekeknek.
El ne hidd! Késő, a késő szó értelme veszik, minden perc másodpercet szül, nincs késő,
apró gyermekek is felnőttként gondolkodnak majd, semmi nem veszik, a fehéret nem vesztik.
Az utolsó szónál világos derűt látsz majd, derűs gondolatod le ne cseréld koromszállá füstre,
acélszakáll erre nincs, derű az élet folytatása, a trónra a derű irányít, segít a derűbe vezetettek sebe.
Kovács Róbert verse
Prihlásiť na odber:
Zverejniť komentáre (Atom)
félelmetes ez az alkotás ... lehet, nem mindenki érti meg e sorokat, de aki eljut odáig, beleborzong, mint én tettem, amint teljesen megértettem ...
OdpovedaťOdstrániťköszönöm az élményt Kovács Róbertnek :)
félelmetes alkotás,remélem sokan megértik e sorokat. ...
OdpovedaťOdstrániťköszönöm az elismerést :)