streda 31. júla 2013

Kelet felé



Emlékeim megfakultak, de él még a sarló és kalapács képe,
amint menetelő diákként visszacseng a balalajka remegő zenéje,
dallamos nyelvfordulattal váltottunk szót, az azbuka hangzott,
s álmodoztunk, hogy egyszer majd végigjárjuk a Néva-partot.


Ha tűz köré ültünk vígsággal, táncunk, mit roptunk, nem volt azték,
csillogó arccal, kevesebb gonddal képzeltük el, milyenek a moszkvai esték.
Csillagokra tekintettünk, merre szórják tündöklő hideg fényüket,
hagytuk, hogy a fénnyel együtt repítse el kelet felé lényünket.


Erős, ifjú vidám szívünk meggyengült, lassacskán hanyatlik,
évtizedek múlásával, új reményekkel karöltve újból megmutatkozik.
Verejtékben fulladozva üdítőn hat még ma is a gondolat,
hogy határtalan világunkban vörös csillag hazájába vetíthetem múltamat.


                                                                                                        BaGucci 

2 komentáre:

  1. Mi az, hogy Žiadne komentáre?? ?? erre a nagy olvasó tábor nevében én csak annyit tudok komentálni, hogy egy tökéletes ugyes, szép gondolatból nagy alkotás szuletett, hiába, aki tud az tud,. gratulálunk. :)))

    OdpovedaťOdstrániť
  2. köszönöm mindenkinek,add át a nevemben :))) esetleg autogramm??:))) főleg neked köszike, hogy jóleső szavakkal illeted a kusza gondolataimat:))bátran lehet kritizálni is:)annak is örülök, örülék :)

    OdpovedaťOdstrániť